Dathün levél Chögyam Trungpa Rinpochétől

trungpa01Chögyam Trungpa, a tibeti meditációs mester 1973-ban vezette be a dathünt, az egy hónapos meditációs gyakorlást, amit minden tanítványának javasolt. Ez az intenzív meditációs elvonulás, ahol még az étkezés is csendben, egyszerűen zajlik, ma is alapvető fontosságú része a Shambhala buddhista ösvénynek.
-Carolyn Gimian

Maga Buddha hangsúlyozottan ajánlotta a shamatha stílusú meditációt. 2500 éve ez a kezdő meditálók gyakorlási módja. Az „érintsd meg és menj tovább” kifejezéssel írhatjuk le a meditáció módját. Kapcsolatba kerülsz, megérinted a jelen levés tapasztalatát, valójában jelen vagy – majd elengeded. Ez éberséget kapcsol a légzésedhez az ülőpárnádon és azon is túl, a mindennapi életed élő éberségét. Az érintsd meg és menj lényege az, hogy érzel. A megérintés lényege, hogy jelen van a létezés érzete, hogy az vagy, aki vagy.

Amikor a párnán ülsz, érzed hogy ülsz a párnán és hogy ténylegesen létezel. Ott vagy, ülsz, jelen vagy, ülsz. Ez a dolog „érintsd meg” része. A „menj tovább” rész az, hogy ott vagy, és azután nem kapaszkodsz ebbe. Nem tartod fenn a létezésed érzetét, hanem még azt is elengeded. Érintsd meg és menj.
Amikor meditálsz, vegyél fel helyes testtartást. Azt javasolják, keresztbe tett lábakkal ülj a párnán, ahelyett hogy valami kényelmes testhelyzethez ragaszkodnál. Tehát teljesen, helyesen ülsz. Egyenes gerinccel, a lélegzeted nem feszíted, a nyakad nem feszíted. Tehát ülj, egyenesen, keresztezett lábakkal. Ha szükséges, megváltoztathatod a testtartásodat és megigazíthatod az ülésmódodat. Nem cél, hogy kínozd magad és folyamatosan erőlködj.

Amikor helyesen ülsz, ott vagy. Lélegzeted természetesen folyik. Megfigyeltem, hogy ha az emberek valami érdekeset látnak a moziban, mindenki tökéletes testtartásban ül. Ez egy példa számunkra. Ez történik, ez az életed éppen, tehát kihúzod magad és lélegzel. A gyakorlás nagyon személyes és közvetlen.

A meditáció során a légzést úgy kezeljük, hogy azzá válunk. Próbálj teljesen azonosulni vele ahelyett hogy megfigyelnéd. A lélegzet vagy, a lélegzeted te vagy. Kilélegzel az orrodon, a lélegzeted kimegy és feloldódik a légkörben, a térben. Bizonyos energiát teszel ebbe és erőfeszítést. Aztán, a belégzés során talán szándékosan be kellene szívnod a dolgokat? Nem, ez nem javasolt. Csak hagyd figyelmen kívül a lélegzeted, felejtsd el az összpontosítást a légzésre. Ahogy a lélegzeted kimegy, hagyd feloldódni, csak ejtsd el, engedd elmenni.

Tehát a belégzés csak egy tér. Fizikailag, biológiailag mindenki belélegzik, ez nyilvánvaló, nem nagy ügy. Aztán a következő kilégzés – csak legyél vele. Kimegy, feloldódik, szünet – kimegy, feloldódik, szünet. Folyamatos kinyílás, szünet, elengedés, elhagyás. Az elhagyás itt egy fontos kifejezés. Ha folyamatosan kapaszkodsz a légzésbe, akkor folyamatosan kapaszkodsz önmagadba. Amikor csak elhagyod, elengeded a kilégzés végét, nem marad világ többé, csak a következő kilégzés emlékeztet arra, hogy ráhangolódj. Tehát ráhangolódsz, feloldódsz, ráhangolódsz, feloldódsz, ráhangolódsz, feloldódsz.

A gyakorlás közben gondolatok jelennek meg: Hogy kéne a jógagyakorlataimat elvégezni? Mikor írhatok egy újabb cikket? Mi van a befektetéseimmel? Utálom azt a fickót aki olyan szörnyű volt velem! Szeretnék azzal a nővel lenni. Mi lehet a szüleimmel? Mindenféle gondolatok természetesen megjelennek. Ha sok időd van ülni, végtelen gondolat jelenik meg, szakadatlanul.

A gondolatokhoz való hozzáállás, hogy nincs hozzáállás. Redukálj mindent a gondolat szintre inkább, a koncepciók helyett. Általában, ha mentális fecsegést tapasztalsz, azt gondolatnak nevezed. De ha érzelmileg mélyen érintő fecsegésbe bonyolódsz, annak már valami kitüntetett szerepet adnál. Azt gondolod, hogy az ilyen gondolatok megérdemelnének valami kivételezett helyzetet, például hogy érzelemnek nevezd őket. Azonban a valódi tudat birodalmában nem így működnek a dolgok. Az csak gondolat. Azt gondolod hogy kedves vagy, vagy azt hogy mérges. A shamatha gyakorlás során a gondolataid nem élveznek VIP szerepet többé. Gondolsz, ülsz, gondolsz, ülsz, gondolsz, ülsz. Gondolkodsz, majd gondolkodsz a gondolataidról. Csak hagyd történni mindezt a maga módján. Nevezd gondolatnak.
Aztán még valami. Az érzelmi állapotokat nem csak észrevesszük és félretesszük, hanem ténylegesen, mélyen rájuk tekintünk. Meditációban tapasztalhatsz agressziót, dühöt, vágyat vagy bármit. Ilyenkor nem csupán illedelmesen üdvözlöd az érzelmet, hogy “Szia, jó hogy látlak! Rendben van, most már viszlát, visszatérek a lélegzethez!” Ez olyan lenne, mintha találkoznál egy régi barátoddal a múltadból, és ahelyett hogy megállnál pár szót váltani vele, csak ennyit mondanál: “Elnézést kérek, el kell érnem a villamost!” A gyakorlás shamatha megközelítése nem erről szól, hogy egyszerűen csak lelépsz. Észreveszed mi történik, s aztán még közelebbről megnézed. Nem adod meg magadnak a kényelmetlen és kínos pillanatok elöli menekülés könnyebbségét, nem menekülsz el életed ön-tudatos pillanatai elől. Megjelenhetnek múltbéli emlékek, a jelen fájdalmas tapasztalatai vagy fájdalmas jövőbeli lehetőségek. Amikor megjelennek, tapasztald meg őket, nézz jól rájuk, s csak utána térj vissza a lélegzetedhez. Ez fontos.

Ha azt gondolod, hogy az ülőmeditáció csupán a problémák elkerülésének a módja, akkor az a probléma. Valójában a legtöbb gond az életben nem abból származik, hogy valaki agresszív vagy sóvárgó. A legnagyobb gond, ha megpróbálod ezeket elrejteni és kidobni, és szakértője leszel a csalásnak. Az bizony nagy gond! A meditációs gyakorlat fel kell, hogy fedje mindezeket a kifinomult, észrevehetetlen, öncsaló megközelítéseket.

Végezetül a meditációban jelen van az egyéniség, a személy érzete. Tulajdonképpen itt vagyunk, létezünk. Mi van akkor a nem-léttel és egonélküliséggel, amit a buddhizmus hangsúlyoz? S mi van a szellemi materializmussal, amikor boldogságot és beteljesedést próbálunk nyerni a gyakorlásunkból? Nem tévedtünk valami tévútra gyakorlásunk során? Talán igen. Talán nem. Nincs garancia, mivel nincs aki garantálná. Azonban mégis lehetséges, hogy csupán folytatod a technikát, nagyon egyszerűen. Azt javasolnám, ne aggódj a jövőbeni biztonság miatt, csak csináld, közvetlenül, egyszerűen.

-Chögyam Trungpa, 1973

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *